 |
| A tiszta klórdioxid előállításának innovatív koncepciója |
Klór, klóros víz, klór-dioxid
A XIX. század közepétől kezdődően cirka másfél évszázadon át főleg klórt használták az ivóvíz fertőtlenítéséhez. Mára túlléptünk ezen, de vízfertőtlenítés célja továbbra is a csírátlanítás, pontosabban a mikroorganizmusok egyedszámának adott határérték alá történő csökkentése adott térfogategységben. Tehát végül is a fertőtlenítés nem azonos a teljes sterilizálással, mivel nem cél az összes mikroorganizmus végleges elpusztítása, hanem a károsító hatás megszüntetése.
Coli baktérium: kockázati határérték alá
Talán az információ keltette kellemetlen képzetek miatt kevesen tudatosítják, hogy a vízfertőzés leggyakrabban emberi és állati ürülékből, a vízbe kerülő vagy az esővel vízbe mosódó fekáliából származik. A víz fertőzöttségének a megállapítására általában a Coli-baktériumok jelenléte a viszonyítási alap a méréseknél, mivel a Coli-baktériumok ellenálló képessége szinte teljes mértékben megegyezik más típusú fertőző baktériumok megfigyelt ellenállóképességével.
Ismert tény, hogy az egészséges emberi szervezet normális működése során naponta átlag 200 billió Coli baktériumot ürít a környezetbe, nem csoda, ha a szennyvízben mindig nagy mennyiségben megtalálhatók ezek a mikroorganizmusok. Az ivóvízben is jelen vannak, fertőtlenítéssel érjük el, hogy számuk egy egészségügyi kockázati határérték alá essen.
A víz klórozása ugyan hatékony módszer a kórokozók pusztítására, de a klóros ivóvíz maga is káros az egészségre. Ezzel szemben a környezetbarát klór-dioxid alkalmazható vizes oldatokban, nincs káros hatása az emberi testre (nem irritálja a nyálkahártyát és mirigyeket), innovatív tulajdonságainak köszönhetően a dezinficiáló szer felkerült a hosszan tárolható veszélytelen fertőtlenítők listájára a környezetvédők adatbázisában
