Mi a különbség a klór és a klór-dioxid fertőtlenítők között?
 |
| Fertőtlenítés a kórházban |
A szakirodalom alapján a klór-dioxid első előállítója Sir Humphrey Davy volt 1811-ben. Eljárása során nátrium-hipokloritot, hidrogén-kloridot és nátrium-kloritot reagáltatott egymással.
NaOCl + HCl + 2 NaClO2 = 2 ClO2 + 2 NaCl + NaOH
Szintén klór-dioxidot kapunk, ha a klórgáz reakcióba lép a nátrium-klorittal
Cl2 + 2 NaClO2 = 2 ClO2 + 2 NaCl
Napjainkban a leginkább elterjedt módszer szerint, elektrokémiai úton állítjuk elő a klorátok savas közegben történő redukciójával.
Előnyei a klórral szemben
A klórgáz alkalmazásának legnagyobb problémáját a robbanásveszélyessége és egészségkárosító hatása jelenti. Ipari méretekben történő alkalmazása esetén rendkívül sok biztonsági szabályt és előírást kell betartani, gondoskodni kell az esetleges károk elhárításáról, a kármentésről is. Kisebb üzemekben, ipari létesítményekben jelentős pluszköltséget jelent a klórgáz alkalmazása fertőtlenítésre.
A klór-dioxid vizes oldatának előállításához por alakú készítményt használnak, a technológiai folyamatban két külön komponenst gyártanak, és a szer csak összekeverés után fejti ki reakciós hatását, ezért biztonságosabb és könnyebben is kezelhető a tiszta klórhoz viszonyítva.
Alkalmazása a gyógyászatban
Az egészségügyben a legnagyobb problémát a mikrobák antibiotikumokkal szemben történő rezisztensé válása jelenti napjainkban. Egyre több fertőzést jellemeznek kórházi fertőzésként, a betegek túlélési esélyeit jelentősen csökkentik a kórházi fertőtlenítés tökéletlensége miatt megjelenő másodlagos fertőzés.
A klór-dioxid képes a baktériumokat, gombákat és vírusokat igen rövid idő alatt elpusztítani, miközben az emberre nem veszélyes, a mikroorganizmusok azonban nem képesek hozzászokni. Ha széles körben elterjed, a kezelés protokollját kidolgozzák, a fertőzések elleni használatban, akkor a mikrobák ellen ritkábban kell antibiotikumot alkalmazni, a rezisztensé válás lassabban történik meg.
