Öntözés és mezőgazdasági vízkezelés
 |
| Vízgazdálkodás és ivóvízkezelés |
A vízben gazdag terület a szinte mindenki által ismert Nílus völgye. A szudáni határ mentén 2-3 kilométer széles, Asszuántól 7-10 km, és Kairótól északra 250 kilométer széles terület.
Egyiptom területének rendkívül csekély, mindössze 10%-án élnek és dolgoznak emberek, hiszen a megfelelő ivóvízellátást csak itt lehet biztosítani. A Nílus vize nélkül ez a terület is kietlen pusztaság volna, bár láthatjuk, hogy például Dubajban az ilyen területek beépítése és ivóvízhálózatának megszervezése is megoldható.
Esővíz, természetes vízmennyiség
A mezőgazdaság tekintetében kár volna az esőre hagyatkozni a vízkezelés területén, hiszen Asszuán környékén évek telhetnek el két esőzés között, Kairóban is csupán 26 mm az éves átlag. Vízgazdálkodás szempontjából a Földközi-tenger partja van a legkedvezőbb helyzetben, itt évi 200-250 mm csapadék is eshet, ez a vízmennyiség egy gyérfüvű legelőszámára már elegendő lehet, azonban mezőgazdasági szempontból jelentéktelen.
A Nílus vize jelenti az életet ezen a tájon, azonban a rendkívül nagy számú lakosságra nézve szinte jelentéktelen a vízhozama. Mellékfolyót nem találunk az ország területén a víz jelentős részét elöntözik. A vízgazdálkodás kiemelkedő pillanata már évezredek óta a percre pontosan érkező júniusi áradás.
A Nílusi vízgazdálkodás
A vízgazdálkodás kiépítése és bevezetése rendkívül fontos volt, hiszen a Nílus kicsivel nagyobb áradása esetén városokat, lakott területeket öntött el a víz, kisebb vízállásnál viszont nem jutott el a mezőgazdasági területekre.
A régebbi korok emberei rafinált vízátemelő berendezésekkel kísérleteztek. A legegyszerűbb az archimedesi csavar volt, mely egy hengerbe forgatott csavar, amivel a vizet mintegy 75 centiméterrel voltak képesek kiemelni. A rendkívül egyszerű és népszerű szerkezetből ma is üzemel Egyiptom területén néhány.
Vízforrások és vízvételezés
A vízszivattyúk és gátak bevezetése előtt egy gémeskúthoz hasonló szerkezettel emelték a vizet akár 7 méteres magasságba is, de a legjobban működő berendezés a bivalyok által hajtott vízkerék volt, amely a ráerősített vödrökkel 6-7 m magasságba juttathatta a vizet folyamatos működés mellett.
Gátak és duzzasztók
A vízmennyiség növelésének egyetlen észszerű módja a gátépítés volt. A legtöbb ilyen duzzasztórendszer mindössze 4 méteres vízemelkedést ér el. Az így megemelt vízből gravitációs úton, csőhálózat segítségével juttatják el a vizet az ivóvíz fertőtlenítő telepekre illetve az öntözési helyekre.
Ivóvízkezelés és vízgazdálkodás Egyiptomban. Az egyiptomi ivóvízkezelés a Nílus vizére alapul, melyet szivattyúk és vízvételező berendezések segítségével hasznosítanak, szűrnek és fertőtlenítenek, hogy ivóvízként hasznosítható legyen. Néhány további téma, melyet érdemes lehet elolvasni: ivóvízkezelés klór-dioxid, vízfertőtlenítés szakszerűen, talajvíz kezelése, vízgazdálkodás berendezései.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése